BÉRKALKULÁTOR 2018 - Nettó bér számítása 2018-ban

You are here Címlap

EKHO 2011: Az EKHO szabályai 2011-ben (egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás)

E-mail Nyomtatás PDF


EKHO 2011: Az EKHO szabályai 2011-ben (egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás). Az ekho a törvény szerint is kimondottan a művészi élet előmozdítását, a szellemi termékek létrejöttét segíti elő. 2010. augusztustól pedig az EKHO vonatkozik például a sportolókra is.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alapvető szabályai 2011-ben

1. Ki választhatja az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás szerinti adózást?

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (továbbiakban: Ekho-törvény) hatálya azokra a magánszemélyekre terjed ki, akik az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (a továbbiakban: ekho) szerinti adózást választják akkor, ha a foglalkozások besorolására vonatkozó (FEOR) számokkal jelölt következő foglalkozások keretében végzett tevékenységükkel szereznek adóköteles bevételt:

  • 2615 Könyv- és lapkiadó szerkesztője
  • 2616 Újságíró
  • 2617 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő
  • 2618 Szakképzett edző, sportszervező, -irányító, feltéve, hogy rendelkezik a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel
  • 2619 Egyéb magasabb képzettséget igénylő kulturális foglalkozások
  • 2621 Író (újságíró nélkül)
  • 2622 Műfordító
  • 2623 Képzőművész
  • 2624 Iparművész
  • 2625 Zeneszerző
  • 2626 Rendező
  • 2627 Operatőr, fotóművész
  • 2629 Egyéb alkotóművész foglalkozások (díszlettervező, jelmeztervező, dramaturg)
  • 2631 Színész, előadóművész, bábművész
  • 2632 Zenész, énekes
  • 2633 Koreográfus, táncművész
  • 3714 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő munkatárs
  • 3715 Könyv- és lapkiadó-szerkesztő munkatárs
  • 3716 Hivatásos sportoló, sportmunkatárs, valamint FEOR számtól függetlenül a sportról szóló törvényben meghatározott sportszakember, feltéve, hogy a magánszemély sportszervezettel vagy országos sportági szakszövetséggel, országos sportági sportszövetséggel fennálló jogviszonya keretében sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el, a szövetség szabályzatában meghatározott sportszakembernek minősül, és rendelkezik a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel. Sportszakember különösen a sportedző (a sportág megjelölésével), sportoktató (a sportág megjelölésével), mérkőzésvezető, versenybíró, sportorvos, gyúró
  • 3721 Segédszínész
  • 3722 Segédrendező
  • 3723 Népzenész
  • 3725 Cirkuszművész
  • 3729 Egyéb művészeti foglalkozások
  • 5311 Színházi fodrász
  • 5312 Színházi kikészítő
  • 5341 Fényképész, fotó- és mozgófilmlaboráns
  • 5342 Világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású
  • 5343 Díszletező, díszítő
  • 5349 Egyéb kulturális, sport-, szórakoztatási szolgáltatási foglalkozások, feltéve, hogy azok a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel, attól elválaszthatatlan módon vesznek részt. Ilyen foglalkozás különösen a fotóriporter, a korrektor, a designer, képszerkesztő, művészeti vezető, a hangmérnök, továbbá a népi iparművész igazolvánnyal rendelkező magánszemély az igazolványban feltüntetett tevékenysége tekintetében.
  • 5349 Színházi öltöztető
  • 7321 Színházi jelmezkészítő
  • 7323 Színházi fejdíszkészítő
  • 7335 Színházi lábbeli készítő

A felsorolt foglalkozások körében jogosult az ekho választására az EGT-állam polgára is, ha a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK Rendeletének alapján nem tartozik a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá, de biztosított személy valamely EGT-államban és rendelkezik az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával.

Az Art. 176.§-ának2 (13) bekezdése szerint: „A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény kivételével az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vo
a) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos,
b) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes,
c) a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

Ennek megfelelően, annak ellenére, hogy a korábban alkalmazott FEOR-93 besorolás helyett 2011. január 1-től a FEOR-08 osztályozás lépett hatályba, az adótörvények szabályozása továbbra is a FEOR-93 osztályozásra épül.

Jelen tájékoztató a FEOR-93 foglalkozáskódokat tartalmazza. A FEOR-93 foglalkozásnak a FEOR-08-as megfelelőjét a KSH honlapján elérhető fordítókulcs tartalmazza. A FEOR-93 foglalkozásainak egy része azonban csak részben feleltethető meg a FEOR-08 foglalkozásival. Így olyan esetben, amikor egy 2011-ben végzett FEOR-08 alapján meghatározott tevékenységről nem dönthető el egyértelműen, hogy az adott FEOR-93-as foglalkozással megfeleltethető-e, a konkrét (felek közötti szerződés, kiállított számla szerinti) tevékenység tartalma alapján kell mérlegelni, hogy az adott tevékenység ellenértékeként történő kifizetésre az ekho adózási mód választható-e.
Ha a felsorolt foglalkozásúak körébe tartozó magánszemély a közterhek megfizetésére az ekho szerinti adózást választja, a vele munkaviszonyra, vállalkozási tevékenységre, megbízásra irányuló szerződéses kapcsolatban álló kifizető (munkáltató) is kötelezetté válik az ekho alkalmazására. Kivétel ez alól, ha a magánszemély a vállalkozási vagy eseti megbízási szerződés alapján végzett tevékenysége alapján őt megillető bevétel kifizetése előtt az ekho választása mellett nyilatkozik arról is, hogy a kifizetőt és az őt terhelő ekho megállapítását, bevallását és megfizetését átvállalja a kifizetőtől. Nem terheli a kifizetőt ekho az EGT-államban biztosított személynek juttatott ekhos bevétel tekintetében sem.

2. Melyek az ekho választásának feltételei?

A felsorolt foglalkozású magánszemélyek akkor választhatják az ekhot, ha a következő feltételeknek megfelelnek.

2/1. Az ekhot választani szándékozó magánszemélynek rendelkeznie kell olyan jövedelemmel, amely után az általános szabályok szerint fizeti meg a közterheket (az EGT-államban biztosított személy a magyar személyi jövedelemadót). Ilyen jövedelem lehet akár
- munkaviszonyból származó,
- egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét,
- társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke,
- az szja-törvény3 szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként vállalkozási, megbízási szerződés alapján kapott ellenérték, amely nem csak a felsorolás szerinti foglakozásoknak megfelelő tevékenységből származhat, hanem bármely tevékenységgel megszerezhető, ha annak adóját és járulékait a szja-törvény, illetőleg a Tbj.4 szerint fizeti meg a magánszemély, illetőleg a kifizető. A nyugdíjasokra ez a feltétel nem vonatkozik. A törvény szerint nyugdíjasnak az minősül, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és saját vagy özvegyi jogon részesül a nyugellátásban, feltéve, hogy az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas.
3 A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény)
4 A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.)

2/2. Az ekho csak meghatározott nagyságú bevételre alkalmazható. Ha a magánszemély az adóévben legalább az éves minimálbért5 elérő nagyságú általános szabályok szerinti közterheket viselő jövedelmet szerez, akkor 25 millió forint bevételre alkalmazható az ekho. Amennyiben a magánszemély az adóévben az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolója, akkor az összeghatár évi 100 millió forint. Amennyiben az általános szabályok szerint adózó jövedelem az éves minimálbért nem éri el, a bevételi összeghatár az évi 25 millió vagy adott esetben a 100 millió forintnak olyan hányada, amilyen arányt az általános szabályok szerinti közterheket viselő jövedelem az éves minimálbérhez viszonyítva képvisel. Nyugdíjas magánszemély esetében az összeghatár évi 25 millió forint. Nem tehet az adóévben ekho választására vonatkozó nyilatkozatot az a magánszemély, aki a fentiek szerinti összeghatárt már elérte.
Ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, a bevételi összeghatáron az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel értendő.
2/3. Az általános feltételek szerint fizetett közterhek mellett szerzett jövedelem megléte esetén az ekho választása szempontjából azon bevételek vehetők figyelembe, amelyek valamely, a törvényben felsorolt foglalkozás körébe tartozó tevékenysége alapján illetik meg a magánszemélyt. Az adott tevékenységre létrejött jogviszony lehet akár
- munkaviszony azzal a feltétellel, hogy a munkaviszonyában a magánszemély a felsorolt FEOR számok szerinti foglalkozásán kívül eső más tevékenységet nem folytat,
- társas vállalkozásban tagként történő személyes közreműködés szintén azzal a feltétellel, hogy a magánszemély személyes közreműködése kizárólag a felsorolt FEOR számoknak megfelelő foglalkozása szerinti tevékenységre irányul;
- vállalkozási szerződés, megbízási szerződés alapján létrejött jogviszony, ha azt kizárólag a magánszemély a felsorolt FEOR számoknak megfelelő foglalkozása szerinti tevékenységre kötötték.
2/4. Az ekho csak akkor alkalmazható, ha az adott szerződés szerinti tevékenysége alapján a magánszemély a felsorolásban szereplő foglakozásúnak minősül, és az adott szerződés alapján kizárólag e tevékenysége ellenében szerez bevételt.
2/5. Az ekho pénzben, mégpedig a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében kifizetett (folyósított) bevételre alkalmazható, azaz például devizában (valutában), értékpapírban, vagy természetben megszerzett vagyoni értékre nem.
2/6. Az ekho alkalmazása nem kötelező, az arra jogosult magánszemély azt a vele szerződéses viszonyban álló kifizetőnek írásban megtett nyilatkozatával választhatja. Tehát az is feltétel, hogy a bevétel kifizetőtől származzon, mert például, ha a megrendelő kifizetőnek nem minősülő magánszemély, vagy éppen külföldi személy, az ekho nem alkalmazható.
2/7. Az ekhot választhatja olyan magánszemély is, aki az Eva-törvény6 hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó, vagy az említett törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozás tagja (tulajdonosa). Azonban az ekho alkalmazásának rá vonatkozó (bevételi) összeghatárát csökkenteni kell azzal a bevétellel, amelyet az adóévben az egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie. További előírás, hogy az ekho szerinti adózás nem alkalmazható az Eva-törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót vállalkozói szerződés alapján megillető olyan bevételre, amelyet az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie, ami azt jelenti, hogy ha az eva alany egyéni vállalkozó számlát ad, akkor a számla szerinti bevételre az ekho nem alkalmazható. Emellett az eva alapjába számító bevétel – származzék az akár olyan tevékenységből is, amelyre az ekho nem is lenne válaszható – az ekho alkalmazásának összeghatárát csökkenti.
2/8. Az eva szerint adózó társas vállalkozás tagja esetében az ekho bevételi összeghatárát szintén csökkenteni kell azzal az összeggel, amely az Eva-törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozás bevételéből a társas vállalkozás ekhot választó tagjára (tulajdonosára) a társasági szerződésben az adózott eredményből való részesedésére előírt mérték szerinti arányban jut függetlenül attól, hogy a részesedését ténylegesen felveszi-e. Ha ilyen arányszámot a társasági szerződés nem tartalmaz, a jegyzett tőkének a tagra jutó részesedési arányát kell figyelembe venni. Például, ha a tag személyes közreműködése ellenértékeként a társas vállalkozástól az adóévben az éves minimálbér 30 százalékát szerezné meg az általános szabályok szerint adózó bevételként, ezzel 7,5 millió forint (általános forgalmi adó nélküli) bevétel után szerezné meg az ekho választásának jogát.
Ha ez a magánszemély a társasági szerződés szerint az Eva-törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozás adózott eredményének 50 százalékára jogosult, és a cég adóévi bevétele 6 millió Ft, akkor ennek fele, azaz 3 millió Ft vonandó le a 7,5 millió Ft-ból, azaz a magánszemély az adóévben 4,5 millió forint bevételére választhatja az ekhot.
2/9. Abban az esetben, ha a magánszemély munkaviszony keretében folytat ekho választására jogosító tevékenységet, akkor a munkáltató az adott hónap első napján érvényes minimálbért meghaladó részre veheti csak figyelembe a munkavállalója ekhos nyilatkozatát. Ezen előírás nem vonatkozik a nyugdíjasokra, továbbá arra a magánszemélyre sem, aki a munkáltatóval fennálló más jogviszonyában az adott hónap első napján érvényes minimálbér közteherviselési kötelezettségének az általános szabályoknak megfelelően eleget tesz. Nem kell ezt az előírást alkalmazni akkor sem, ha a magánszemély hitelt érdemlően igazolja, hogy az adott hónapban legalább a havi minimálbérnek megfelelő (más munkáltatóval kötött munkaviszonyból, vállalkozási vagy megbízási jogviszonyból származó, illetve vállalkozói kivét vagy személyes közreműködés címén) olyan jövedelmet szerzett, amely után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik.

3. Az ekho alapja, mértéke, az ekhoval megfizetett közterhek

Az ekho alapja a kizárólag a foglalkozáslistában szereplő foglalkozásoknak megfelelő tevékenység bevétele, csökkentve – ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett – az általános forgalmi adóval. A magánszemélynek az ekhoalap összegéből általános esetben 15 százalék ekhot kell fizetnie. Amennyiben nyugdíjas (ebben az esetben nem feltétel a legalább 183 nap nyugdíjasként eltöltött idő), vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagdíjat) a Tbj. előírása szerint a járulékfizetés felső határáig már megfizette, a fizetendő ekho mértéke 11,1 százalék. A magánszemély nyilatkozhat a kifizetőnek arról, hogy az adóévben a nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagdíjat) a járulékfizetés felső határáig már megfizette. A kifizetőnek az éves járulékfizetési felső határ mellett a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony időtartamát is figyelembe kell vennie. Szintén 11,1 százalék az ekho mértéke az ekhoalap azon része után, amely meghaladja az adott jogviszonyban a Tbj. szerint biztosítási kötelezettség időtartamaként figyelembe vehető napoknak és a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének a szorzatát. Ha az adott kifizetéssel a magánszemély a járulékfizetés felső határát átlépi, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekho alapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét, ebben az esetben az ekhoalap fennmaradó részére alkalmazható a 11,1 százalékos ekho mérték. Az általános szabálytól eltérően az EGT-államban biztosított személynek juttatott ekho alapul szolgáló bevételt 9,5 százalék ekho terheli, amelyet a kifizetőnek kell megállapítania és levonnia.
A kifizetőt – főszabályként – az ekhoalap összege után 20 százalék ekho terheli, és emellett ráhárul a magánszemély által fizetendő ekho levonásának, befizetésének és bevallásának kötelezettsége is. Azonban egyrészt a 20 százalékos mértékű ekhot nem kell megfizetni akkor, ha az ekho alapjául szolgáló bevételt EGT-államban biztosított személy részére juttatja. Másrészt a kifizetőnek sem a 20 százalékos mértékű ekhot nem kell megfizetnie, sem a magánszemély által fizetendő ekhot nem kell levonnia és bevallania akkor, ha a magánszemély az őt vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés alapján megillető bevétel kifizetése előtt nyilatkozik arról, hogy az ekho megállapítását, bevallását és megfizetését átvállalja a kifizetőtől.
Az ekho a személyi jövedelemadót és a Tbj. szerinti járulékokat váltja ki. A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben az ekho törvényben szabályozott kötelezettségeken túlmenően – ide nem értve a kifizető e törvényben szabályozott kötelezettségei megsértésével összefüggő, az Art.7 szerint kiszabható mulasztási bírságot – egyéb adóval és más közteherrel összefüggő fizetési kötelezettség nem terheli.
A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes, a magán-nyugdíjpénztári tag magánszemélyt terhelő okhoból az ekhoalap 3,9 százaléka nyugdíjjáruléknak minősül.

4. Nyilatkozat az ekho választásáról

Ha az ekho választására jogosult magánszemély foglalkozását munkaviszonyban, vagy tartós megbízási jogviszonyban folytatja, az ekho választására, illetőleg mértékére (amennyiben az 11,1 százalék) vonatkozó nyilatkozatát az adóévben bármikor megteheti.

A kifizetőnek a nyilatkozatot a még nem számfejtett összegre kell figyelembe vennie. A kifizető az adóévben mindaddig a nyilatkozat szerint vonja az ekhot, amíg a magánszemély vissza nem vonja azt. A magánszemélynek a számfejtést megelőzően az adóévben esedékes további kifizetésekre vissza kell vonnia az ekho választására tett nyilatkozatát, ha az esedékes bevételére (vagy annak egy részére) a bevétel nagysága alapján a továbbiakban az ekho már nem alkalmazható az adóévben. Ha a magánszemély a tevékenységét vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés alapján végzi, az ekho választásáról az őt megillető bevétel kifizetése előtt kell nyilatkoznia. A törvény általános érvénnyel mondja ki, hogy nem tehet az adóévben az ekho választására vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély azt követően, hogy a 25 - meghatározott foglalkozási körben a 100 - millió forint bevételi határt már elérte.
A kifizető a magánszemély nyilatkozata ellenére, vagy annak visszavonása hiányában sem alkalmazhatja a továbbiakban az ekhot, ha a magánszemély tőle származó olyan bevétele, amely után ekhot fizetett, az adóévben a 25 millió forintot meghaladja.

5. Az ekho jogosulatlan választásának következményei

Amennyiben a kifizetőnek tett nyilatkozata alapján a magánszemély valamely bevétele után ekho fizetése történt, de az ekho választására bármely ok miatt nem volt jogosult, e bevétel ekho alapnak tekintett részét a személyi jövedelemadó kötelezettség megállapításánál – a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen – figyelembe kell venni. Ekkor a bevétel ekho alapnak tekintett részének 9,5 százalékát a kifizető által levont személyi jövedelemadó-előlegnek kell tekinteni. További kötelezettség, hogy a magánszemély e bevétele ekho alapnak tekintett része után 9 százalék ekho különadót köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni. Abban az esetben, ha a jogosulatlan választás oka az, hogy a magánszemély ekho alapot képező bevétele az adóévben a jogosultsági határt meghaladta és/vagy az adott bevételre az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem tehette volna meg, a jogosulatlan ekho alap után nem 9, hanem 18 százalék különadót kell fizetnie. A magánszemély személyi jövedelemadó kötelezettségének megállapítása során a jogosulatlan ekho alapot képező bevételt – a szerzés jogcíme szerint – ilyen esetben is figyelembe kell venni. A különadóként megfizetett összeggel a magánszemély további ellátási jogosultságot nem szerez.

6. A magánszemélyt terhelő ekho mértékének helyesbítése

Ha a magánszemély az ekho 11,1 százalékos mértékére vonatkozó nyilatkozattételi lehetőségével – annak feltételei fennállta ellenére – nem élt, illetőleg nyugdíjjárulék (magánnyugdíjpénztári tagdíj) fizetésére a Tbj. rendelkezései szerint nem volt kötelezett, a magánszemélyt terhelő ekho nyugdíjjáruléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak minősülő részének megfelelő különbözetet a Tbj-nek és az Art-nak a nyugdíjjárulék (magánnyugdíj-pénztári tagdíj) különbözet visszaigénylésére vonatkozó szabályainak alkalmazásával igényelheti vissza.

A kifizető – főszabályként – a magánszemélyt terhelő ekhot levonással állapítja meg, ideértve azt az esetet is, ha a kifizetést számla alapján – akár egyéni vállalkozónak, akár más magánszemélynek – teljesíti. Az ekho alapjaként figyelembe vett kifizetésről, a levont és megfizetett ekhoról a kifizetéssel egyidejűleg igazolást ad a magánszemély részére.
A kifizetőt terhelő – megállapított és a magánszemélytől levont – ekhot a kifizető az Art. rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg. Ha a magánszemély a kifizetőnek adott nyilatkozata szerint átvállalja a kifizetőt terhelő ekhot, akkor a kifizető az adóévet követő január 31-ig a magánszemély adóazonosító jelének feltüntetésével adatot szolgáltat az adóhatósághoz a magánszemély részére az adóévben juttatott ekhoalapot képező bevételek összegéről.

8. Az ekhot fizető magánszemélyre vonatkozó különös szabályok

Ha a magánszemély az ekho választására adott nyilatkozatában átvállalja a kifizetőtől az őt és a kifizetőt terhelő ekho megállapítását, bevallását és megfizetését, akkor az általa megállapított ekhot negyedévente, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg. A megállapított ekho alapját és a fizetendő ekho összegét – a kifizetőtől átvállalt és a magánszemélyt terhelő összegek szerint külön – negyedéves bontásban a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként az éves személyi jövedelemadó bevallásában vallja be. Az ekhot választó magánszemélynek önadózóként az adóévről adóhatósági közreműködés nélkül elkészített személyi jövedelemadó bevallást kell benyújtania, amelyben fel kell tüntetnie a jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevételét és az abból levont ekho összegét. Ez azért szükséges, mert a jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétel egészét a szja-törvény szerinti éves összes jövedelem meghatározásánál be kell számítani.
E rendelkezés alapján tehát az ekhoalapot is figyelembe kell venni az egyébként bérjövedelemmel is rendelkező magánszemély esetében az adójóváírásra vonatkozó jogosultsági határnál, illetve az éves összes jövedelem nagyságához, mint korláthoz kötötten érvényesíthető személyi jövedelemadó kedvezmények érvényesítésénél. Az előző bekezdéstől eltérően a magánszemély az ekho szerinti adókötelezettségének is eleget tehet az egyszerűsített bevallás választásával azzal, hogy az egyszerűsített bevallás nem választható akkor, ha a magánszemély – a jelen tájékoztató 5. pontja szerint – különadót köteles fizetni, vagy ha a kifizetőt és az őt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás megállapítását, bevallását és megfizetését a kifizetőtől átvállalta.

Egyébként a magánszemély által jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevételt a szja-törvény szerint adóköteles jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, illetőleg az nem minősül vállalkozói bevételnek. A magánszemélynek a szja-törvény rendelkezéseiben előírt nyilvántartásait úgy kell vezetnie, hogy azok alkalmasak legyenek az ekhoval összefüggő kötelezettségek és jogosultságok alátámasztására, különös tekintettel az ekho választásával kapcsolatos nyilatkozat(ok) jogszerű megtételéhez szükséges adatok megállapítására.
Az ekhot is alkalmazó egyéni vállalkozók költségelszámolását érinti az az előírás, miszerint az említett egyéni vállalkozó a szja-törvény költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült

vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is ideértve) olyan arányban számolja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen figyelembe vett ekhoalap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel.

9. Az ekhot fizető magánszemélyt megillető társadalombiztosítási ellátások

A befizetett ekho alapján a magánszemély (az EGT-államban biztosított személy kivételével) egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíjbiztosítási ellátásra jogosult. A felsorolásból látható, hogy a magánszemély az ekho megfizetésével az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira (táppénzre) nem szerez jogosultságot. Nyugdíjszolgáltatás esetén az ellátási alap számításánál keresetként, jövedelemként azon ekhoalap 61 százalékát kell figyelembe venni, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék volt.10
10. Egyéb tudnivalók
A magánszemélyt terhelő ekhoból az ekhoalap
- 9,5 százaléka személyi jövedelemadónak,
- 3,9 százaléka – kivéve, ha a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette – nyugdíjjáruléknak; magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében az ekhoalap 0,1 százaléka nyugdíjjáruléknak, az ekhoalap 3,8 százaléka magánnyugdíjpénztári tagdíjnak
- 1,6 százaléka természetbeni egészségbiztosítási járuléknak minősül.
A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes, a magán-nyugdíjpénztári tag magánszemélyt terhelő okhoból az ekhoalap 3,9 százaléka nyugdíjjáruléknak minősül.
A kifizetőt terhelő ekhoból az ekhoalap
- 1,2 százaléka egészségbiztosítási járuléknak
- 18,8 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak minősül.
Az ekhot fizető magánszemély biztosítási jogviszonyára és e jogviszonyával összefüggő nyilvántartási, adatszolgáltatási, a járulékfizetési kötelezettség teljesítésére, valamint jogosultságaira az Ekho-törvényben meghatározott eltéréssel a Tbj. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
Ez többek között azt is jelenti, hogy az ekho fizetése nem mentesíti a foglalkoztatót a biztosítási jogviszonnyal összefüggő nyilvántartások vezetése, és az adatszolgáltatás teljesítése alól. Nem kell alkalmazni ezt az előírást az ekho szerint adózó EGT- államban biztosított személy esetében. (apeh.hu/berkalkulator.net)



Newer news items:
Older news items: